2013 márciusi esszismertetők. Hic Rhodus, hic salta!

A második félévi filozófiai esszétémákról adok most tájékoztatást röviden: milyen művek (műrészletek) ezek, mi a tartalmuk, milyen megközelítést lehet hozzájuk javasolni, és milyen speciális nehézségek akadnak velük kapcsolatban. Ez lesz az első pont tartalma, a másodikban pedig a határidőkről, a terjedelemről és más effélékről beszélek.

 Ez itt tehát csak információs és segédanyag. A pár nappal korábbi bejegyzésben (vagyis hátrébb) találjátok meg magukat a bázisszövegeket.

 

1. ISMERTETŐK

 Talán nem tetszik majd, de a szövegek szerzőjét eltitkolom. Ezt azért teszem, mert régi tapasztalat, hogy az ember legelőször külső támpontokat keres, és ha megtalálta őket (vagy megajándékozzák vele), akkor azokat kapásból összetéveszti a valóságos tartalommal. Elkezd készből dolgozni, tákolni, mindenfélét „összelopkodni”, és még csak nem is veszi észre, mit művel: azt hiszi, hogy dolgozik. Hogy így kell dolgozni. Hogy a dolgozás ilyen. Pedig csak anyagot gyűjtött a gondolkodásához. (Amit viszont nem fog elvégezni.) — Jelen esetben azonban csak a szövegre magára tudtok majd támaszkodni. Ez tényleg nehézség, de valójában, mint mondtam, előny; mert muszáj lesz eltűnődni azon, amivel épp foglalkoztok.

 Azzal a félelemmel pedig, hogy így esetleg teljesen félreért valamit az ember, nem kell foglalkozni. Ennyire önbizalomhiányosnak nem érdemes lenni. — Egyébként még az esetleges tévutakon is látszik, hogy milyen igaz törekvés volt a mélyén. És azt a magamfajta tanár igyekszik méltányolni.

Beszélek akkor most magukról a szövegekről. Ezek előzetes ismertetések lesznek. Nem akarom a szövegeket különösebben értelmezni, csak a legszükségesebbeket mondom el róluk; sokszor szándékosan fogalmazok majd általánosságokban. Csak az a célom, hogy némi támpontot kapjatok az egyes részletekhez. Gyakran teszek fel kérdéseket is: de nem feltétlenül az a feladat, hogy pont ezekre válaszoljatok. Találjátok meg a saját olvasatotokat, abban a saját problematikátokat, ahhoz a saját elgondolásaitokat. Ennyi.

 

(01. liliom)

Mint a mostaniak közül a legtöbb szöveg, ez is társadalmi-emberi problémákat feszeget. (Nem teljesen véletlenül.) Nevezetesen: hova vezethet a végletes megosztottság, az emberek hatalmi felosztása jókra és rosszakra? Szóba kerül pár furcsa dolog ehhez, Rákosi Mátyás szlogenje, Robinson és Péntek duettje. A szöveg 3-4 éves, azóta "továbbfejlődtünk", de nem biztos, hogy bármiféle megoldás felé.

 

(02. telekspekuláció)

Földönfutó szabad ember véleménye rólunk, helyzetünkről, és a „harmincasokról”, akik inkább azért már negyvenesek. És az újakról (rólatok), akik vagy újrakezditek ezt az egészet (sokkal jobban), vagy  legyintetek egy nagyot és szétspricceltek a nagyvilágba. Amit talán meg is érdemelnénk.

 

(03. fent olvas)

Mi lett a kultúrával, hova lettek az olvasók, a gondolkodók, a tépelődők? Elbújtak? Elfogytak? Egyáltalán: kellenének? Egy éjszakai séta alkalmából született gondolatok.

 

(04.) (Homo sapiens)

Szabadvers úgy nyolcvan évvel ezelőttről: a képeket nem kell mellre szívni, a szőröstestű asszonyokról szólót se, meg hát úgyis elszőrtelenedtek azóta a lányok. Líra ez. Persze rögtönzött történelemóra is az ember villámkarrierjéről Neandervölgytől a banktrezorokig és másik végletként a kukázásig; hozzá némi kis lelkiismereti felhangok. Spontán versolvasásra és szégyenkezésre kevésbé hajlamosak ne válasszák!

 

(05. lenullázódás)

Van ma Magyarországon pár millió ember, aki ezt a szöveget kizárólag a Kádár-kor dicsőítéseként képes értelmezni. (Az ilyesmi nem csak magyar sajátosság, tömegtársadalom-betegség. Néhány berögzült szólam mentén döntünk, ítélünk akár életről, halálról.) Ti ne legyetek ilyenek, lassuljatok le a feladathoz: ez a szövegrészlet többről szól. Amire a szerzője emlékszik, arra persze ti nem emlékezhettek, amit hiányol, az talán nektek már nem is hiányzik. De akkor se legyetek ilyenek: az emberi történések egyetlen ideológia alapján nem ítélhetők meg, és korrekt, felkészült értelmiségiek nélkül meg egyáltalán nem is láthatók. Becsszóra.

 

(06. apróhirdetés)

Vers, de vicces: költő beszél benne, ám nem az a lángoszlop-fajta, csak egy amolyan kis ügyetlenke. Eltűnődik, mit is ér az irodalom, és miféle figurák hozzák össze. Önironikus szöveg, az biztos. Szeretni nagyon lehet, írni róla elsőre talán lehetetlennek látszik. Pedig nagyon is érdemes.

 

(07. államaikat is így)

Ezt se most írták: még egy korábbi rémkorszak elején. Szerzője filozófus-író: évezredek történéseinek, gondolatainak, rögeszméinek ismeretében mondja, amit mond. Hogy aki tévedéssel indít, az nem csak hogy el fog tévedni (majd, egyszer); hanem az már eleve tévedésben van. És hogy eddig még egyetlen tévedéssorozat sem vezetett el eddig az igazsághoz. És hogy mindig eljön az, amit a következmények időszakának nevezünk. Homályos? Olvassátok el a bázisszöveget, és majd nem lesz az.

 

(08. kétszerhalott)

„Nem tudjuk, merre megyünk - elkerülhetetlen hát, hogy egészen máshol kössünk ki a végén, mint amerre elindultunk.” – Ez a szöveg utolsó mondata, konklúziója. Megrázó példával „bizonyítja” állítását. (Pontosabban egy egész regénytrilógiával – ugyanis egy nagyszerű, élvezetesen és szórakoztatóan fogalmazó, de igen sötéten látó író művéből való a részlet.)

 

(09. átlavírozók)

Cseh Tamás énekes néhány éve halt meg. Utolsó éveiben súlyos beteg volt. Néhányszor elbeszélgetett egy jó fej pappal – és jó nyomokat hagyott benne is. A papot egy újságíró kérdezte aztán az énekesről, és ő nagyon különös dolgokat mondott Cseh Tamásról, no meg persze életről, keresésről; tulajdonképpen az értékes, az érzékeny emberről. Hogy milyen is az. Nem csak hívőknek lehet érdekes elgondolkodni mindezeken.

 

(10. unortodox)

Magyar író véleménye az egyetemi forráskivonásokról és még sok minden más, a ti évjáratotokat közvetlenül érintő dolgokról. Vigyázat! Ázsia, Afrika emlegetése lehet, hogy csak párhuzam. Átgondolt, ugyanakkor nagyon sarkos megállapítások. De jó lenne cáfolni tudni őket!

 

(11. az ember tejhozama)

Regényrészlet ez is: arról, miért kell az embereket mindenáron „pozitív életszemlélettel” etetni – moziban, családban, iskolában, politikában. És miben vagyunk ebben mások, mint egy fej káposzta? Miben vagyunk még a káposztafejnél is megvezethetőbbek? Nagyon abszurd, nagyon mulatságos – és eléggé fejbevágó.

 

(12. valakik nézik)

Legtöbbünknek van olyan érzése időnként, hogy másvalakik figyelik. Nem mindig paranoia, de mindig elég kellemetlen érzés. Ebben a dalban azt figyelik valakik, ahogy él az ember. Kisgyerekként él: álmodozik, a valóságot pedig nem nagyon fogja fel. Lehet, hogy szerencséjére. És olyan sok gondviselésben tényleg nem részesül.

 

(13. gumibohóc)

Arról szól ez a szöveg, hogy nem kell összetéveszteni az embert a szerepével. Nem kellene. „Vigyázz, el ne császárosodj!”, így intette önmagát lassan kétezer éve Marcus Aurelius, a filozófus-császár. Igyekezett nem azonosítani magát a funkciójával, őrizte az arcát, egyéniségét. Feltételezte, hogy van neki olyanja. A szövegrészlet arról beszél, hogy manapság már nem biztos, hogy mindenkinek van. Legalábbis vannak ilyen félelmek: egyrészt hogy a saját arcot nem kapjuk automatikusan, hanem ki kell küszködnünk; másrészt, hogy még el is veszíthető. Hülyeség? Hány ismerősöd esetében vagy biztos, hogy tényleg olyan, amilyennek mutatja? És a magad esetében biztos vagy? Biztos?

 

(14. új dolgokról régiesen)

Van egy író: elege van dolgokból, viselkedésekből, döntésekből, egy sereg dologból, amik csak úgy megtörténnek velünk ebben az évtizedben. Megtörténnek, mert vannak, akik megteszik. És ezekről minden héten ír valami rövid epéset. Régies nyelvezetet választott ehhez a tevékenységhez, műmese-nyelvet; ettől egy kicsit nehezebben érthető a dolog, de csak egy cseppet. Oda kell figyelni. Érdemes. Végül is ritkán olvashattok mesét vízen sétáló önelégült királyról és mellette hátúszásban laptopozó segéderőről. Mesét, amelyben még egy valóságos oktatási államtitkár is feltűnik, és nem az elborzadás az első reakciónk, mint általában, hanem a röhögés.

 

 

2. A DOLGOZATOKRÓL, ÁLTALÁBAN

 

A dolgozatok műfaja: esszé. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy

megformált,

jól tagolt,

a kiválasztott szövegből kiinduló, azt értelmezgető,

a szubjektivitást, a személyes állásfoglalást sem nélkülöző, a tévedés lehetőségét is bekalkuláló,

kellemesen olvasható szövegeket kellene írnotok.

Azt ajánlom tehát, írásotokat (az alapszöveggel együtt) olvastassátok el másokkal is, lehetőleg persze olyanokkal, akikben kellő érzékenységet is feltételeztek. Na meg némi humán műveltséget.

 

A terjedelem: nagyjából 3 gépelt oldal, a szokásos paraméterekkel: másfeles sortávolság, 12-es betűméret (Times New Roman), A/4-es papírméret.

Természetesen kézzel írott szövegeket is elfogadok, az olvashatóságra azonban törekedjetek, főképp azért, mert a rosszul olvasható szöveg eleve gyengébbnek tűnik. (Sokkal gyengébbnek. Nem vicc.)

Az írásokat nem elektronikusan, hanem nyomtatva kérem. Ennyit érjen meg nektek.

 

Értékelés: hagyományosan, 1-5 közötti skálán történik. Minden dolgozatra személyes véleményt szoktam írni, néha nem is rövidet. (Hátha még segíteni is tudok ezzel egyeseknek: az irodalom érettségi is hasonló jellegű, csak persze kicsit kötöttebb és szabálykövetőbb.)

 

Határidő: nos, kétféle határidő van. Az alap-határpont április 2-a, a tavaszi szünet utáni első tanítási nap. Az ekkor beadott írásokat érdemük szerint bírálom el.

 

Létezik egy előrehozott dátum is: ez március utolsó tanítási napja (március 23.), 14 óra. (Ez szombat; a portya napja. Aki eddig az időpontig beadja a dolgozatát, az is megkapja természetesen a pontos értékelést és az érdemjegyet. Viszont egy jeggyel jobbat kap aztán a dolgozatra. Ennek az az oka, hogy szeretném, ha az írások nagy részét már a szünetben ki tudnám javítani; és úgy gondolom, hogy ami nekem ebben előny, az a beadóknak hátrány, hiszen jobban kell sietniük. Jogosnak találom tehát a pozitív diszkriminációt. (De hülye kifejezés!)

 

(Megjegyzés: természetesen aki bead egy üres lapot, vagy valami odakent összevisszaságot, az nem fog automatikusan kettest kapni: erre az egyre senki se számítson. Becsületes, komoly munkákról beszéltem.)

 

(Megjegyzés2: Előfordul, hogy valaki elkészül a munkájával egy adott határidőre, de aznap nem tud iskolába jönni. Ebben az esetben elküldheti nekem a szöveget elektronikusan. /oravecz.barna@hungarnet.hu/. Ezzel azonban csak az elkészülés tényét igazolja. Tehát ezeket az írásokat is kérem aztán nyomtatásban is.)

 

Hát jó munkát!

Oravecz Barna