A második félévi filozófiai esszétémákról adok most tájékoztatást röviden: milyen művek (műrészletek) ezek, mi a tartalmuk, milyen megközelítést lehet hozzájuk javasolni, és milyen speciális nehézségek akadnak velük kapcsolatban. Ez lesz az első rész tartalma, a másodikban pedig a határidőkről, a terjedelemről és más effélékről beszélek.
A szöveg (a szövegleírásokat és a dátumokat leszámítva) teljesen megegyezik az első félévivel. De a biztonság kedvéért álljon csak itt újra.
1. ISMERTETŐK
Talán felháborodtok, de a szövegek szerzőjét eltitkolom. Ezt azért teszem, mert régi tapasztalat, hogy az ember legelőször külső támpontokat keres, és ha megtalálta őket (vagy megajándékozzák vele), akkor azokat tízből kilencszer összetéveszti a valóságos tartalommal. Elkezd készből dolgozni, tákolni, mindenfélét összelopkodni, és még csak nem is veszi észre, mit művel: azt hiszi, hogy dolgozik. Hogy így kell dolgozni. Hogy a dolgozás ilyen. Pedig csak anyagot gyűjtött a gondolkodásához. (Amit viszont nem fog elvégezni.) — Jelen esetben azonban csak a szövegre magára tudtok majd támaszkodni. Ez tényleg nehézség, de valójában, mint mondtam, előny; mert muszáj lesz eltűnődni azon, amivel épp foglalkoztok.
Azzal a félelemmel pedig, hogy így esetleg teljesen félreért valamit az ember, nem kell foglalkozni. Ennyire önbizalomhiányosnak nem érdemes lenni. Goethe azt mondja a Faustban, hogy a helyes kezdés az, hogy becsületesen kell foglalkozni minden adott témával, és nem hókuszpókuszolni, csillogni-villogni akarni. („Becsületes sikerre adj! / Csörgősipkás bolond ne légy! / Az értelem s ép gondolat / így könnyűszerrel színre lép.”) Színre fog lépni valóban, nem kell ezen aggódni. — Sőt, még az esetleges tévutakon is látszik, hogy milyen igaz törekvés volt a mélyén. És azt a magamfajta tanár igyekszik méltányolni.
Nos, akkor a szövegekről:
01. (A vágyak idomítása) Létezik a filozófia környékén egy falvédő-műfaj is, ordas nagy közhelyeket és általánosságokat szoktak ott kerekre csiszolni. Ezek afféle „nagy mondatok”, és általában emlékkönyvekben és ballagási meg gyászszalagokon kötnek ki. Ez itt egy ilyen szimpla borzalom-szövegnek tűnik, híres költő írta mellesleg. Aki talál benne mást is, mint hangzatosságokat, jutalmat érdemel.
02. (kasztrendszer) Pár éves észrevétel: és nem biztos, hogy az észrevevőnek igaza van. De mi van, ha mégis? Az észrevevő nem társadalomtudós, csupán egy okos színész: húsz éve épp ő mondta, kiabálta el a rendszerváltás tizenkét pontját. Méretes egyenlőtlenségek végéről volt szó akkor, a Magyar Televízió székháza előtt. Pontosabban arról, hogy véget kell vetni nekik, mármint az elvtársuralomnak. Aztán ugyanaz a színész villámgyorsan észlelte, hogy mindössze gengszterváltás történt. (Így mondta.) Most meg már itt vannak szerinte az új típusú bemerevedések, kasztképződmények. Persze csak ha igaz. De mi van, ha igaz?
03. (mesterséges) Mi a baj a mai emberutódok felnövekedésével? Miért nem sikerül a dolog úgy, mint régen? Miért nem sikerül olyan sokszor egyáltalán? Miért van, hogy mintha a legjobb szándékok, a legkülönbözőbb próbálkozások is ugyanúgy csődhöz vezetnének? Miért nem tudjuk kitalálni és üzemképesen működtetni az embernevelést? Mi lehet benne olyan baromi nehéz? Primitívebb viszonyok közt, kevésbé kifinomult embereknek — az elődeinknek — ez gyakrabban sikerült. A szöveg szerzője gyermekpszichológus, a modern iskolák híve, gyerekbarát, nádpálcaellenes. Technikás, tapasztalt, vállalkozó szellemű fazon. És (a „mit tegyünk” tekintetében) tanácstalan.
04. (performansz) Azt gondolom, így kell színikritikát írni. Legyen az egész ilyen érzékletes. Ilyen hajlékony, részletes. Exponálja erőteljesen a helyzetet. Aztán részletezze csak. Észrevétlenül növelje a feszültséget. Tegyen kíváncsivá szép lassan az ábrázolt helyzeten túl arra is, mire akar kifutni. Hogy már várjuk a poént, a csavart, ami mindezek után is érjen csak váratlanul. — Szóval úgy, mint itt. A csavar, a váratlan fordulat jelen esetben egy ellentmondás tudatosítása. Korunk kettős kényszeréről beszél a szöveg, a szépség kapcsán. De tényleg létező ez a kényszer? Honnan fakad? A korból vagy belőlünk? Kell tenni ellene? És lehet? Jópár kérdés, és akadna talán még ezeknél izgalmasabb is.
05. (sírbeszéd) Tavalyelőtt nyáron meghalt egy nagyszabású ember. Barátja elmondta koporsója fölött a maga halotti beszédét. Nem ám azt, ami azzal kezdődik, hogy „nem volt nagy és kiváló” (amit annyi kiváló ember fölött mondtak már el ostobaságból). Ez a barát kerülte az efféle korlátolt közhelyeket: abból indult ki, hogy az, akit most temetnek, naná hogy nagy volt és kiváló. De nem ezt tekintette az ő sorsában, pályájában a legfontosabbnak. Hanem egyfajta nemzet- és sorsértelmezést adott. És beszámolt arról a kivételes esetről, hogy Magyarország, szokása ellenére, egyetlen esetben kegyelmet adott egy fiának. Sőt. A Hazám (József Attila) hetedik szonettje az ő esetében beteljesült. Szívbe fogadták. Ez mifelénk egyenesen csoda; hogyan lehetséges?
06. (harc) Eredetileg irodalomtörténeti jellegű szöveg: háttérgondolatok Moliére Tartuffe-jéhez. Valójában, szándéka szerint, helyzetelemzés. Mégpedig egy emberi-alkotói határszituáció értelmezése: valaki mindent kockára tesz, hogy olyan helyzetbe kerülhessen, amelyben minden tette kiélesedik, valamiképpen valóságossá válik. Ennek következtében pedig nem csak valóságossá, hanem tökéletesen levadászhatóvá is válik a cselekvő. Kiszolgáltatja magát. Mint a Hamletben. Miféle helyzet ez? Miért tesz bárki ilyet? Mi magyarázza? És hogyan viszonyulhatunk hozzá?
07. (két sorban) Ennél tömörebben látleletezni már nehéz. Viszont nagyon igényelné a szöveg az értelmezést. És az érett hozzáállást. Ha van.
08. (börtön) Príma magyar fotós írta ezt; olyan, aki folyton a nehézéletűeket fotózza. Színészeket, táncosokat. Meg mindenféle hitüldözötteket. Na meg bányászokat, melósokat — amíg voltak. Egy ideje az emberhiányos terepekre szakosodott. Azt vette észre, hogy az ember akkor is ott van, ha nincs. És a börtönnel kapcsolatban észrevett még valamit. Ő tényleg végigjárta a magyarországi börtönöket. Szörnyűséges állapotokkal találkozott. Mások, hallomásból, úgy vélik, hogy a rabok folyton színes tévét néznek és egyéb kedvezményekben részesülnek — és háborognak, merthogy ők közben gályázni kényszerülnek. Nos, ebben a vitában mond ez a szöveg valami nagyon sarkosat. Meg kellene érteni, és aztán kezdeni vele valamit. Persze akár haragudni is.
09. (mit tudsz) Író, költő, drámaíró ismert és agyonidézett korai verse. Koan lenne? Enigma? Vagy mifene? Túl sok mindenről szól? Nem is szól semmiről? Aki az utolsóval ért egyet, na ő ne erről írjon. Mert nem tud majd mit.
10. (hatalom) Elias Canetti (lásd bárhol!) regény- és egyéb író 1960-ban megjelentette főművét, amely viszont nem regény, hanem valami egész más. A lényeg, hogy az olyan tömeg viselkedéséről szól, amely erős hatalmi térbe kerül. Európa akkor egy-két ilyesfélére még emlékezett. A bázisszöveg természetesen nem Canettié, hanem egy az ő könyvét elemző szerzőé: és önmagában is érthető. Nagyon is. Lehetetlen, hogy ne tudjon rá bármelyikőtök reflektálni. Borzasztóan erős képek ezek.
11. (papiros) Magyar író, filozófus ötlete. Ha ma élne, nyilván vincseszterekről és dévédékről beszélne meg mágneses viharokról — de a lényeg ugyanaz lenne. Ennyi az egész hatalom? A biztonság? A tudás? A bármi? Nagyon a hónunk alá kellene szorítanunk azt a laptopot, nehogy baj legyen!
12. (favágó) Nehéz szöveg. Szóval csak módjával, óvatosan. Egy nagyon ezoterikus, nagyon elvont és ugyanakkor rendkívül merész, szinte gátlástalan filmrendező szövege. A tradíciókhoz való egyik lehetséges viszonyról beszél. Ebből a viszonyból egy különös pillanatban, talán játékból mozgalmat is akart szervezni (ez lett volna a TRATRA), de aztán ez valahogy elakadt. A mozgalom hangulatát viszont elég plasztikusan érzékelteti a szöveg. Nem könnyű. Csak erős beleérzőknek!
13. (munkagyűlölet) Babitsnak van egy verse a munka pusztító és a dologtalanság nemesítő voltáról; Szabó Lőrincnek meg van nagyon sok (legalábbis az első feléről). Ez a szerző azonban még a 19. században lázadt fel a munka (bérmunka? rabszolgamunka? agysorvasztó munka?) ellen; a pofátlan szabadverseny első hőskorában. (A második most van, mifelénk mindenképpen.) Mi ez? Vicc vagy komoly? Kerüljem el a munkát, ha tehetem? Tényleg? A munka nem emberi tapasztalat? Nem emberré tesz? Régen ezt nyomatták! - Szóval: vicc ez? Anarchizmus? Vagy csak valakinek bilibe lóg a keze?
14. (hit és káosz) Hoppá, még egy színész; csak ez nem magyar. Most játszott papot, és ennek kapcsán erkölcsről, vallásról, végső dolgokról, egyszóval: a jót és a rosszat érintő témákról kérdezték. Érdekeseket mond, de (szerintem hálistennek) nem akarja megmondani a frankót. Sok irányba el lehet indulni, ha ezt választjátok.
2. A DOLGOZATOKRÓL, ÁLTALÁBAN
A dolgozatok műfaja: esszé. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy
megformált,
jól tagolt,
a kiválasztott szövegből kiinduló, azt értelmezgető,
a szubjektivitást, a személyes állásfoglalást sem nélkülöző, a tévedés lehetőségét is bekalkuláló,
kellemesen olvasható szövegeket kellene írnotok.
Azt ajánlom tehát, írásotokat (az alapszöveggel együtt) olvastassátok el másokkal is, lehetőleg persze olyanokkal, akikben kellő érzékenységet is feltételeztek. Na meg némi humán műveltséget. — A terjedelem: nagyjából 3 gépelt oldal, a szokásos paraméterekkel: másfeles sortávolság, 12-es betűméret, A/4-es papírméret.
Természetesen kézzel írott szövegeket is elfogadok, az olvashatóságra azonban törekedjetek, főképp azért, mert a rosszul olvasható szöveg eleve gyengébbnek tűnik. (Sokkal gyengébbnek. Nem vicc.)
Az írásokat nem elektronikusan, hanem nyomtatva kérem. Ennyit érjen meg nektek.
Értékelés: hagyományosan, 1-5 közötti skálán történik. Minden dolgozatra személyes véleményt szoktam írni, néha nem is rövidet. (Hátha még segíteni is tudok ezzel egyeseknek: az irodalom érettségi is hasonló jellegű, csak persze kicsit kötöttebb és szabálykövetőbb.)
Határidő: nos, kétféle határidő van. Az alap-határpont március 8-a (kedd), a szünet előtti utolsó tanítási nap. Az ekkor beadott írásokat érdemük szerint bírálom el.
Létezik egy előrehozott dátum is: ez február 28-a, hétfő, 14 óra. Aki eddig az időpontig beadja a dolgozatát, az is megkapja természetesen a pontos értékelést és az érdemjegyet. Viszont egy jeggyel jobbat kap aztán a dolgozatra. Ennek az az oka, hogy szeretném, ha az írások nagy részét már a szünet előtt ki tudnám javítani; és úgy gondolom, hogy ami nekem ebben előny, az a beadóknak hátrány, hiszen jobban kell sietniük. Jogosnak találom tehát a pozitív diszkriminációt. (De hülye kifejezés!)
(Megjegyzés: természetesen aki bead egy üres lapot, vagy valami odakent összevisszaságot, az nem fog automatikusan kettest kapni: erre az egyre senki se számítson. Becsületes, komoly munkákról beszéltem.)
Hát jó munkát!
Oravecz Barna
A szöveg (a szövegleírásokat és a dátumokat leszámítva) teljesen megegyezik az első félévivel. De a biztonság kedvéért álljon csak itt újra.
1. ISMERTETŐK
Talán felháborodtok, de a szövegek szerzőjét eltitkolom. Ezt azért teszem, mert régi tapasztalat, hogy az ember legelőször külső támpontokat keres, és ha megtalálta őket (vagy megajándékozzák vele), akkor azokat tízből kilencszer összetéveszti a valóságos tartalommal. Elkezd készből dolgozni, tákolni, mindenfélét összelopkodni, és még csak nem is veszi észre, mit művel: azt hiszi, hogy dolgozik. Hogy így kell dolgozni. Hogy a dolgozás ilyen. Pedig csak anyagot gyűjtött a gondolkodásához. (Amit viszont nem fog elvégezni.) — Jelen esetben azonban csak a szövegre magára tudtok majd támaszkodni. Ez tényleg nehézség, de valójában, mint mondtam, előny; mert muszáj lesz eltűnődni azon, amivel épp foglalkoztok.
Azzal a félelemmel pedig, hogy így esetleg teljesen félreért valamit az ember, nem kell foglalkozni. Ennyire önbizalomhiányosnak nem érdemes lenni. Goethe azt mondja a Faustban, hogy a helyes kezdés az, hogy becsületesen kell foglalkozni minden adott témával, és nem hókuszpókuszolni, csillogni-villogni akarni. („Becsületes sikerre adj! / Csörgősipkás bolond ne légy! / Az értelem s ép gondolat / így könnyűszerrel színre lép.”) Színre fog lépni valóban, nem kell ezen aggódni. — Sőt, még az esetleges tévutakon is látszik, hogy milyen igaz törekvés volt a mélyén. És azt a magamfajta tanár igyekszik méltányolni.
Nos, akkor a szövegekről:
01. (A vágyak idomítása) Létezik a filozófia környékén egy falvédő-műfaj is, ordas nagy közhelyeket és általánosságokat szoktak ott kerekre csiszolni. Ezek afféle „nagy mondatok”, és általában emlékkönyvekben és ballagási meg gyászszalagokon kötnek ki. Ez itt egy ilyen szimpla borzalom-szövegnek tűnik, híres költő írta mellesleg. Aki talál benne mást is, mint hangzatosságokat, jutalmat érdemel.
02. (kasztrendszer) Pár éves észrevétel: és nem biztos, hogy az észrevevőnek igaza van. De mi van, ha mégis? Az észrevevő nem társadalomtudós, csupán egy okos színész: húsz éve épp ő mondta, kiabálta el a rendszerváltás tizenkét pontját. Méretes egyenlőtlenségek végéről volt szó akkor, a Magyar Televízió székháza előtt. Pontosabban arról, hogy véget kell vetni nekik, mármint az elvtársuralomnak. Aztán ugyanaz a színész villámgyorsan észlelte, hogy mindössze gengszterváltás történt. (Így mondta.) Most meg már itt vannak szerinte az új típusú bemerevedések, kasztképződmények. Persze csak ha igaz. De mi van, ha igaz?
03. (mesterséges) Mi a baj a mai emberutódok felnövekedésével? Miért nem sikerül a dolog úgy, mint régen? Miért nem sikerül olyan sokszor egyáltalán? Miért van, hogy mintha a legjobb szándékok, a legkülönbözőbb próbálkozások is ugyanúgy csődhöz vezetnének? Miért nem tudjuk kitalálni és üzemképesen működtetni az embernevelést? Mi lehet benne olyan baromi nehéz? Primitívebb viszonyok közt, kevésbé kifinomult embereknek — az elődeinknek — ez gyakrabban sikerült. A szöveg szerzője gyermekpszichológus, a modern iskolák híve, gyerekbarát, nádpálcaellenes. Technikás, tapasztalt, vállalkozó szellemű fazon. És (a „mit tegyünk” tekintetében) tanácstalan.
04. (performansz) Azt gondolom, így kell színikritikát írni. Legyen az egész ilyen érzékletes. Ilyen hajlékony, részletes. Exponálja erőteljesen a helyzetet. Aztán részletezze csak. Észrevétlenül növelje a feszültséget. Tegyen kíváncsivá szép lassan az ábrázolt helyzeten túl arra is, mire akar kifutni. Hogy már várjuk a poént, a csavart, ami mindezek után is érjen csak váratlanul. — Szóval úgy, mint itt. A csavar, a váratlan fordulat jelen esetben egy ellentmondás tudatosítása. Korunk kettős kényszeréről beszél a szöveg, a szépség kapcsán. De tényleg létező ez a kényszer? Honnan fakad? A korból vagy belőlünk? Kell tenni ellene? És lehet? Jópár kérdés, és akadna talán még ezeknél izgalmasabb is.
05. (sírbeszéd) Tavalyelőtt nyáron meghalt egy nagyszabású ember. Barátja elmondta koporsója fölött a maga halotti beszédét. Nem ám azt, ami azzal kezdődik, hogy „nem volt nagy és kiváló” (amit annyi kiváló ember fölött mondtak már el ostobaságból). Ez a barát kerülte az efféle korlátolt közhelyeket: abból indult ki, hogy az, akit most temetnek, naná hogy nagy volt és kiváló. De nem ezt tekintette az ő sorsában, pályájában a legfontosabbnak. Hanem egyfajta nemzet- és sorsértelmezést adott. És beszámolt arról a kivételes esetről, hogy Magyarország, szokása ellenére, egyetlen esetben kegyelmet adott egy fiának. Sőt. A Hazám (József Attila) hetedik szonettje az ő esetében beteljesült. Szívbe fogadták. Ez mifelénk egyenesen csoda; hogyan lehetséges?
06. (harc) Eredetileg irodalomtörténeti jellegű szöveg: háttérgondolatok Moliére Tartuffe-jéhez. Valójában, szándéka szerint, helyzetelemzés. Mégpedig egy emberi-alkotói határszituáció értelmezése: valaki mindent kockára tesz, hogy olyan helyzetbe kerülhessen, amelyben minden tette kiélesedik, valamiképpen valóságossá válik. Ennek következtében pedig nem csak valóságossá, hanem tökéletesen levadászhatóvá is válik a cselekvő. Kiszolgáltatja magát. Mint a Hamletben. Miféle helyzet ez? Miért tesz bárki ilyet? Mi magyarázza? És hogyan viszonyulhatunk hozzá?
07. (két sorban) Ennél tömörebben látleletezni már nehéz. Viszont nagyon igényelné a szöveg az értelmezést. És az érett hozzáállást. Ha van.
08. (börtön) Príma magyar fotós írta ezt; olyan, aki folyton a nehézéletűeket fotózza. Színészeket, táncosokat. Meg mindenféle hitüldözötteket. Na meg bányászokat, melósokat — amíg voltak. Egy ideje az emberhiányos terepekre szakosodott. Azt vette észre, hogy az ember akkor is ott van, ha nincs. És a börtönnel kapcsolatban észrevett még valamit. Ő tényleg végigjárta a magyarországi börtönöket. Szörnyűséges állapotokkal találkozott. Mások, hallomásból, úgy vélik, hogy a rabok folyton színes tévét néznek és egyéb kedvezményekben részesülnek — és háborognak, merthogy ők közben gályázni kényszerülnek. Nos, ebben a vitában mond ez a szöveg valami nagyon sarkosat. Meg kellene érteni, és aztán kezdeni vele valamit. Persze akár haragudni is.
09. (mit tudsz) Író, költő, drámaíró ismert és agyonidézett korai verse. Koan lenne? Enigma? Vagy mifene? Túl sok mindenről szól? Nem is szól semmiről? Aki az utolsóval ért egyet, na ő ne erről írjon. Mert nem tud majd mit.
10. (hatalom) Elias Canetti (lásd bárhol!) regény- és egyéb író 1960-ban megjelentette főművét, amely viszont nem regény, hanem valami egész más. A lényeg, hogy az olyan tömeg viselkedéséről szól, amely erős hatalmi térbe kerül. Európa akkor egy-két ilyesfélére még emlékezett. A bázisszöveg természetesen nem Canettié, hanem egy az ő könyvét elemző szerzőé: és önmagában is érthető. Nagyon is. Lehetetlen, hogy ne tudjon rá bármelyikőtök reflektálni. Borzasztóan erős képek ezek.
11. (papiros) Magyar író, filozófus ötlete. Ha ma élne, nyilván vincseszterekről és dévédékről beszélne meg mágneses viharokról — de a lényeg ugyanaz lenne. Ennyi az egész hatalom? A biztonság? A tudás? A bármi? Nagyon a hónunk alá kellene szorítanunk azt a laptopot, nehogy baj legyen!
12. (favágó) Nehéz szöveg. Szóval csak módjával, óvatosan. Egy nagyon ezoterikus, nagyon elvont és ugyanakkor rendkívül merész, szinte gátlástalan filmrendező szövege. A tradíciókhoz való egyik lehetséges viszonyról beszél. Ebből a viszonyból egy különös pillanatban, talán játékból mozgalmat is akart szervezni (ez lett volna a TRATRA), de aztán ez valahogy elakadt. A mozgalom hangulatát viszont elég plasztikusan érzékelteti a szöveg. Nem könnyű. Csak erős beleérzőknek!
13. (munkagyűlölet) Babitsnak van egy verse a munka pusztító és a dologtalanság nemesítő voltáról; Szabó Lőrincnek meg van nagyon sok (legalábbis az első feléről). Ez a szerző azonban még a 19. században lázadt fel a munka (bérmunka? rabszolgamunka? agysorvasztó munka?) ellen; a pofátlan szabadverseny első hőskorában. (A második most van, mifelénk mindenképpen.) Mi ez? Vicc vagy komoly? Kerüljem el a munkát, ha tehetem? Tényleg? A munka nem emberi tapasztalat? Nem emberré tesz? Régen ezt nyomatták! - Szóval: vicc ez? Anarchizmus? Vagy csak valakinek bilibe lóg a keze?
14. (hit és káosz) Hoppá, még egy színész; csak ez nem magyar. Most játszott papot, és ennek kapcsán erkölcsről, vallásról, végső dolgokról, egyszóval: a jót és a rosszat érintő témákról kérdezték. Érdekeseket mond, de (szerintem hálistennek) nem akarja megmondani a frankót. Sok irányba el lehet indulni, ha ezt választjátok.
2. A DOLGOZATOKRÓL, ÁLTALÁBAN
A dolgozatok műfaja: esszé. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy
megformált,
jól tagolt,
a kiválasztott szövegből kiinduló, azt értelmezgető,
a szubjektivitást, a személyes állásfoglalást sem nélkülöző, a tévedés lehetőségét is bekalkuláló,
kellemesen olvasható szövegeket kellene írnotok.
Azt ajánlom tehát, írásotokat (az alapszöveggel együtt) olvastassátok el másokkal is, lehetőleg persze olyanokkal, akikben kellő érzékenységet is feltételeztek. Na meg némi humán műveltséget. — A terjedelem: nagyjából 3 gépelt oldal, a szokásos paraméterekkel: másfeles sortávolság, 12-es betűméret, A/4-es papírméret.
Természetesen kézzel írott szövegeket is elfogadok, az olvashatóságra azonban törekedjetek, főképp azért, mert a rosszul olvasható szöveg eleve gyengébbnek tűnik. (Sokkal gyengébbnek. Nem vicc.)
Az írásokat nem elektronikusan, hanem nyomtatva kérem. Ennyit érjen meg nektek.
Értékelés: hagyományosan, 1-5 közötti skálán történik. Minden dolgozatra személyes véleményt szoktam írni, néha nem is rövidet. (Hátha még segíteni is tudok ezzel egyeseknek: az irodalom érettségi is hasonló jellegű, csak persze kicsit kötöttebb és szabálykövetőbb.)
Határidő: nos, kétféle határidő van. Az alap-határpont március 8-a (kedd), a szünet előtti utolsó tanítási nap. Az ekkor beadott írásokat érdemük szerint bírálom el.
Létezik egy előrehozott dátum is: ez február 28-a, hétfő, 14 óra. Aki eddig az időpontig beadja a dolgozatát, az is megkapja természetesen a pontos értékelést és az érdemjegyet. Viszont egy jeggyel jobbat kap aztán a dolgozatra. Ennek az az oka, hogy szeretném, ha az írások nagy részét már a szünet előtt ki tudnám javítani; és úgy gondolom, hogy ami nekem ebben előny, az a beadóknak hátrány, hiszen jobban kell sietniük. Jogosnak találom tehát a pozitív diszkriminációt. (De hülye kifejezés!)
(Megjegyzés: természetesen aki bead egy üres lapot, vagy valami odakent összevisszaságot, az nem fog automatikusan kettest kapni: erre az egyre senki se számítson. Becsületes, komoly munkákról beszéltem.)
Hát jó munkát!
Oravecz Barna
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés