Szókratészt és Platónt legújabban egymástól megkülönböztethetetlen szerzőknek tartják a profik: mert ugyan sokmindent gondolunk, még többet tudni vélünk róluk, különbségeikről, de tulajdonképpen semmilyen elgondolásunkra nincs perdöntő bizonyítékunk, ezek csak (épp az antik filozófia szóhasználatával élve) vélekedések.
Ezennel javaslom tehát (egy tanítványom nyelvi ötletét ellopva) a címben szereplő név bevezetését.
Ezennel javaslom tehát (egy tanítványom nyelvi ötletét ellopva) a címben szereplő név bevezetését.
És akkor először a korszakról:
"Fludd, uram, sok képtelenséget írt, mert meg akart magyarázni dolgokat, amiket akkor nem lehetett. De a lényegben, a lényegről sokkal többet tudott, mint a mai tudósok, akik már csak nem is nevetnek a teóriáin. Nem tudom, Önnek mi a véleménye, de ma nagyon sokat tudunk a természet apróka részleteiről; akkor az emberek többet tudtak az egészről. A nagy összefüggésekről, amiket nem lehet mérleggel mérni, és felvágni, mint a sonkát."
( Szerb Antal: A Pendragon legenda — a regényhős véleménye ma is megszívlelendő)
„A metafizikusok, ezek a hatalmas költők, a gyerekes kérdésekből kifogyhatatlan felnőttek. Mi több, meg is válaszolják azokat, majd újrafogalmazzák a kérdéseket. A metafizikai rendszerek nem mások, mint gyerekes kérdések szüntelen újrafogalmazásai, melyeket a metafizikusok az önmaguk által racionálisan elképzelt válaszok tükrében tesznek fel. Ezt a folyamatot alapozásnak nevezik. A modern filozófusok abban különböznek az ókoriaktól, hogy tudatában vannak válaszaik és kérdéseik esetleges voltának.”
(Heller Ágnes)
AZ ELLENFELEK: A SZOFISTA VÁNDORFILOZÓFUSOK
„Szofisztika persze rosszhírű kifejezés, …rendszerint azt jelenti, hogy valaki önkényes módon, hamis érvekkel vagy megcáfol valamit, ami igaz, vagy bebizonyít, valószínűvé tesz valamit, ami téves. Ezt a rossz értelmet félre kell tennünk és el kell felejtenünk... A szofisták Görögországnak azok a tanítói, akik egyáltalán… létrehozták a műveltséget Görögországban; s így a költők és rapszódoszok helyébe léptek...”
(Hegel)
Hegel szövegéből látjuk, hogy a szofistákat sokan egyszerű hazudozóknak tartják. Valójában a görögség első hivatásos pedagógusai. Tőlük is töredékek maradtak csak. Figyelemreméltó Prótagorász híres „homo mensura” tétele. A szofisták tették először kétségessé a rabszolgaság természetes voltáról szóló közmeggyőződést.
Híres szofista Gorgiász. A valláskritikai töredéke miatt gyakran emlegetett Kritiász viszont nem az, bár szellemisége rokon velük. A harminc zsarnok egyike volt.
„1. Minden dolognak mértéke az ember; a létezők létének, a nem létezők nem-létének.
2. Az istenekről nem tudhatom, sem hogy vannak, sem hogy nincsenek. Mert sok minden van, a mi ennek tudását akadályozza, úgy a dolog homályos volta, mint az emberi élet rövidsége.”
(Prótagorász fennmaradt két töredéke: az első a homo mensura-tétel. Már Platón relativizáló kijelentésnek tekintette, és emiatt erősen bírálta is.)
Szókratón/1: Szókratész (ie. 470-399). Amit tudni vélünk róla:
Egyesek szerint a görög filozófia abszolút középpontja. Nevéhez kapcsoljuk a görög filozófia nagy fordulatát: az elfordulást a természetfilozófiáktól, az erkölcsi, politikai kérdések középpontba állítását. (Antropológiai fordulat.) Bár ez már a szofistákat is jellemezte, annyi biztosan állítható, hogy Szókratészt is főleg ilyen kérdések foglalkoztatták. Több görög filozófiai iskola kapcsolódott hozzá. Ő maga nem írt, róla annál többet; komédiáiban kigúnyolta, szofistának tartotta Arisztophanész, írt róla Xenophón és Plutarkhosz. De mindenekfölött Platón, akinek szinte minden dialógusában fontos szereplő. Az persze világos, hogy az ott leírtak nem mind Szókratész tanai, hiszen akkor platóni filozófia nem lenne. — Máig tartó hatását sem csak a platóni dialógusoknak köszönheti; rokonszenves, mértéktartó egyénisége, mártírhalála is közrejátszanak benne. És még valami: volt humora és öniróniája. Ritka filozófus-tulajdonság.
A kép (szobor) szerintem méregpohárral a kezében ábrázolja a vén kéjencet.
„Szent Szókratész, könyörögj érettünk!”
(Erasmus állítólagos imája)
„Szókratész filozófiát adott az emberiségnek, Arisztotelész tudományt adott neki. Volt filozófia Szókratész előtt is és tudomány Arisztotelész előtt; és Szókratész meg Arisztotelész óta óriási léptekkel haladt előre a filozófia és a tudomány. De minden arra az alapra épült, amelyet ők fektettek le.”
(Ernst Renan)
„Az emberek megismerésére az egész világ tanít, ezért kell benne élnünk, különben az orráig se lát az ember. Amikor Szókratésztól megkérdezték, merre van hazája, így felelt: ezen a világon. Nem azt mondta, hogy Athénban, mert képzeletével az egész világot bejárta, gondolatait az egész emberiségre vonatkoztatta, nem úgy, mint mi, akik csak a lábunk elé nézünk.”
(Montaigne; Szókratészben világpolgárt látott)
SZÓKRATÉSZ JELLEME
„Szókratész elhatározásai minden cselekedetében hajlíthatatlan erőt és hevességet mutatnak, ami pedig azt tanúsítja, hogy határozott és erős e1tökéltségből származnak, s ebben gyökereznek. Önszántából maradt meg egész életében a szegénységben, bár módjában állt volna pénzhez jutni, mert voltak, akik örömmel és szeretettel adtak volna neki; a filozófiától pedig még oly sok gátló tényező hatására sem vonult vissza, végül pedig, jóllehet a barátai minden igyekezetükkel kidolgoztak egy jó tervet megmentésére és szökésére, nem engedett könyörgésüknek, és a halál közeledtére sem hátrált meg, hanem a kegyetlen vég előtt is hajlíthatatlanul kitartott elhatározása mellett.”
(Plutarkhosz)
SZÓKRATÉSZ ÉS AZ ELŐDÖK
„Éppen ezért én úgy látom, hogy a ti Szókratészetek is a tanításban és a beszédben olyan mintát alkotott, amely a leginkább illik a filozófiához: az egyszerűséget, keresetlenséget választotta, mert ez tesz szabaddá, és ez hű leginkább az igazsághoz; s hagyja, hogy a zavaros szélhámosság, mint valami füst, csak szálljon rá a szofistákra.
Theokritosz közbevágott:
- Hogyan, Galaxidórosz? Csak nem győzött meg téged is Melétosz arról, hogy Szókratész megvetette az isteni dolgokat? Mert ezzel vádolta őt az athéniak előtt.
- A valóban isteni dolgokat egyáltalán nem vetette meg — felelte Galaxidórosz —, de a Püthagorásztól származó filozófiát úgy vette át, hogy tele volt látomásokkal, mesékkel és babonasággal, az empedoklészi pedig tele bakkhikus őrjöngéssel, s ezek után a bölcselet arra szoktatta, hogy a valóság tényeit értelmesen fogja fel, és hogy a gondolkodás teljes józansággal kövesse az igazságot.”
(Plutarkhosz)
„Szókratészt igazságtalanul ítélték halálra, mondta is a felesége:
- Ó, milyen igazságtalanul öletnek meg ezek a gonosz bírák!
- Jobban szeretnéd, ha igazságosan tennék? - kérdezte ekkor bölcs.”
(Montaigne idéz egy Szókratész-anekdotát)
Szókratón/2: Platón (ie. 427-347). Amit tudni vélünk róla:
Szókratész tanítványa, az egyik legnagyobb hatású görög gondoIkodó. Hosszú élete alatt gondolatai jelentős változáson mentek keresztül, de legfontosabb fogalmait megőrizte. Gondolkodása jellegzetesen duális: a konkrét-tapasztalati világ „fölött” egy másik, tökéletes ideavilágot feltételez. E szerkezeten a kereszténységnek kevés változtatni valója voIt, miután legyőzte kezdeti tartózkodását.
Platón írásai dialógusok; a görög ókor legszebb szövegei közé tartoznak. Szinte hiánytalanul megmaradtak. Az általa alapított athéni filozófiai iskola, az Akadémia i.sz. 529-ig állt fenn. A korai kereszténység, a reneszánsz és a romantika sok képviselője kapcsolódott hozzá.
„Köszönöm Istennek, hogy görögnek és nem barbárnak, szabadnak és nem rabszolgának, férfinak és nem asszonynak születtem, de mindenekfölött, hogy Szókratész korában élhetek.”
(Platón „imája”)
„Legyen hát eszed, s ne törődj azzal, hogy jók-e vagy rosszak a filozófia tanítói, csak magára a fllozófiára gondolj. Ezt próbáld jól és becsületesen megvizsgálni; ha rossz, igyekezzél minden embert elfordítani tőle; de ha az, aminek én hiszem, akkor kövesd és szolgáId és ne búsulj.”
(A Kritón c. Platón-dialógusban mondja Szókratón)
„A bölcsek is azt mondják, Kalliklész, hogy kölcsönösség, barátság, összhangzó rend, józan mérték és igazságosság fűzi össze az eget és a földet, az isteneket és az embereket. Ezért nevezik a mindenséget is világrendnek — kozmosznak.”
(Platón-dialógus)
„Platón a szigorú és finom logikának ritka egyesülését mutatja a költészet püthiai lelkesedésével; mondatainak ragyogása és harmóniája a zenei benyomások ellenállhatatlan áradatába olvad, amely szédítő futásban ragadja magával az olvasó meggyőződését.”
(Shelley rajongó szavai — Platón nem csak egzaltált költőkben, de még rideg matematikus lelkekben is ki tud váltani ilyen hatást)
„A platóni filozófia az írók és művészek természetes filozófiája, benne találja meg az író és művész életének értelmét: megragadni és ábrázolni a világ mögött levő világot, a dolgok igazi jelentőségét. Minden alkotó platónista, akár tudja, akár nem. Szerelemtana pedig két évezred szerelmi költészetének filozófiai alapja maradt.”
(Szerb Antal)
FILOZÓFIA ÉS POLITIKAELMÉLET MÍTOSZOKBAN, FELISMERÉSEKBEN ÉS DIKTÁTUMOKBAN
„Polgártársak, ti testvérek vagytok, de Isten különbözőképpen alkotott benneteket. Némelyekben megvan a parancsolás hatalma; ezeket Isten aranyból teremtette, s ezért részük van a legnagyobb tisztességben; másokat ezüstből teremtett, ezek segédhivatalnokoknak vannak szánva; másokat ismét, akiket Isten gazdának és kézművesnek szánt, sárgarézből és vasból teremtett; s ez a faj rendesen öröklődik a gyermekekben is. De minthogy mindnyájan ugyanabból a családból eredtek, néha megesik, hogy az aranyszülőnek ezüstfia van, vagy az ezüstszülőnek aranyfia. És Isten azt mondja..., hogy ha egy arany- vagy ezüstszülőnek fiába sárgaréz vagy vas keveredik, akkor a természet kívánja a rangok áthelyezését; s az uralkodó nem szánakozhatik ezen a gyermeken, amiért lejjebb kell szállnia a létra fokán, hogy gazda vagy kézműves legyen belőle, mint ahogy mások, akik a kézműves osztályból származnak, a legfőbb tisztségekre emelkedhetnek, s az állam gyámjai vagy segédhivatalnokai lehetnek. Mert egy orákulum azt mondja, hogy elpusztul az az állam, amelynek gyámjai réz- vagy vasemberek.”
(Platón)
„Bármennyire dicsőítik Platónban a filozofémák mítikus ábrázolását..., mégis félreértések forrása. Filozofémák: gondolatok, s ezeket, hogy tiszták legyenek, mint gondolatokat kell előadni. A mítosz az emberi nem pedagógiájához tartozik, mert a tartalommal való foglalkozásra ösztönöz és csábít; mivel azonban benne érzéki alakok tisztátalanná teszik a gondolatot, azért nem képes kifejezni azt, amit a gondolat akar.”
(Hegel)
„Minden rendes állam valójában két állam, egyik a szegényeké, másik a gazdagoké, s ez a kettő háborúban van egymással; mindegyik felosztásban vannak még kisebbek is — nagy hibát követne el, aki úgy beszélne róluk, mint EGY államról.”
(Platón)
„Amíg a filozófusok királyok nem lesznek, vagy e világ királyaiban és fejedelmeiben hiányozni fog a filozófia szelleme és ereje, s a bölcsesség és politikai vezetés össze nem találkozik ugyanabban az emberben..., sem az államok, sem az emberi faj soha ki nem gyógyulnak betegségükből.”
(Platón)
„Gúnyolódnak Platón köztársaságán, de Spárta létezett, és még szigorúbb volt. Kréta szintén.”
(Voltaire)
„A könyvet az érti meg igazán, aki a következőket gondolja el: mi lett volna Európából és mi történt volna Európában, ha Platon nem lett volna? Ma egész biztosan nem lennének államok, nem lennének tiszta, rendesen öltözött, tagolt beszédű, erkölcsös, művelt emberek, nem lettek volna utak, nem lenne törvény, fegyelem, önuralom, — nem lenne Európa. Sőt: nem lenne törekvés az egyre tisztább és nemesebb rendre, igény a magasrendűségre. Egy francia azt mondta: ha Napoleon igazán nagy ember lett volna, könyveket írt volna. Megfordítva: Platon is lehetett volna világhódító, de túlnagy volt hozzá. Könyveket írt, mert ez több. Ez a könyv. És ez: Platon.”
(Hamvas Béla: Száz könyv, 1945)
(A Kritón c. Platón-dialógusban mondja Szókratón)
„A bölcsek is azt mondják, Kalliklész, hogy kölcsönösség, barátság, összhangzó rend, józan mérték és igazságosság fűzi össze az eget és a földet, az isteneket és az embereket. Ezért nevezik a mindenséget is világrendnek — kozmosznak.”
(Platón-dialógus)
„Platón a szigorú és finom logikának ritka egyesülését mutatja a költészet püthiai lelkesedésével; mondatainak ragyogása és harmóniája a zenei benyomások ellenállhatatlan áradatába olvad, amely szédítő futásban ragadja magával az olvasó meggyőződését.”
(Shelley rajongó szavai — Platón nem csak egzaltált költőkben, de még rideg matematikus lelkekben is ki tud váltani ilyen hatást)
„A platóni filozófia az írók és művészek természetes filozófiája, benne találja meg az író és művész életének értelmét: megragadni és ábrázolni a világ mögött levő világot, a dolgok igazi jelentőségét. Minden alkotó platónista, akár tudja, akár nem. Szerelemtana pedig két évezred szerelmi költészetének filozófiai alapja maradt.”
(Szerb Antal)
FILOZÓFIA ÉS POLITIKAELMÉLET MÍTOSZOKBAN, FELISMERÉSEKBEN ÉS DIKTÁTUMOKBAN
„Polgártársak, ti testvérek vagytok, de Isten különbözőképpen alkotott benneteket. Némelyekben megvan a parancsolás hatalma; ezeket Isten aranyból teremtette, s ezért részük van a legnagyobb tisztességben; másokat ezüstből teremtett, ezek segédhivatalnokoknak vannak szánva; másokat ismét, akiket Isten gazdának és kézművesnek szánt, sárgarézből és vasból teremtett; s ez a faj rendesen öröklődik a gyermekekben is. De minthogy mindnyájan ugyanabból a családból eredtek, néha megesik, hogy az aranyszülőnek ezüstfia van, vagy az ezüstszülőnek aranyfia. És Isten azt mondja..., hogy ha egy arany- vagy ezüstszülőnek fiába sárgaréz vagy vas keveredik, akkor a természet kívánja a rangok áthelyezését; s az uralkodó nem szánakozhatik ezen a gyermeken, amiért lejjebb kell szállnia a létra fokán, hogy gazda vagy kézműves legyen belőle, mint ahogy mások, akik a kézműves osztályból származnak, a legfőbb tisztségekre emelkedhetnek, s az állam gyámjai vagy segédhivatalnokai lehetnek. Mert egy orákulum azt mondja, hogy elpusztul az az állam, amelynek gyámjai réz- vagy vasemberek.”
(Platón)
„Bármennyire dicsőítik Platónban a filozofémák mítikus ábrázolását..., mégis félreértések forrása. Filozofémák: gondolatok, s ezeket, hogy tiszták legyenek, mint gondolatokat kell előadni. A mítosz az emberi nem pedagógiájához tartozik, mert a tartalommal való foglalkozásra ösztönöz és csábít; mivel azonban benne érzéki alakok tisztátalanná teszik a gondolatot, azért nem képes kifejezni azt, amit a gondolat akar.”
(Hegel)
„Minden rendes állam valójában két állam, egyik a szegényeké, másik a gazdagoké, s ez a kettő háborúban van egymással; mindegyik felosztásban vannak még kisebbek is — nagy hibát követne el, aki úgy beszélne róluk, mint EGY államról.”
(Platón)
„Amíg a filozófusok királyok nem lesznek, vagy e világ királyaiban és fejedelmeiben hiányozni fog a filozófia szelleme és ereje, s a bölcsesség és politikai vezetés össze nem találkozik ugyanabban az emberben..., sem az államok, sem az emberi faj soha ki nem gyógyulnak betegségükből.”
(Platón)
„Gúnyolódnak Platón köztársaságán, de Spárta létezett, és még szigorúbb volt. Kréta szintén.”
(Voltaire)
„A könyvet az érti meg igazán, aki a következőket gondolja el: mi lett volna Európából és mi történt volna Európában, ha Platon nem lett volna? Ma egész biztosan nem lennének államok, nem lennének tiszta, rendesen öltözött, tagolt beszédű, erkölcsös, művelt emberek, nem lettek volna utak, nem lenne törvény, fegyelem, önuralom, — nem lenne Európa. Sőt: nem lenne törekvés az egyre tisztább és nemesebb rendre, igény a magasrendűségre. Egy francia azt mondta: ha Napoleon igazán nagy ember lett volna, könyveket írt volna. Megfordítva: Platon is lehetett volna világhódító, de túlnagy volt hozzá. Könyveket írt, mert ez több. Ez a könyv. És ez: Platon.”
(Hamvas Béla: Száz könyv, 1945)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése