Ma egy rövid verset rakok ide: erősen filozófiai témával, a racionalizmussal, és annak hatókörével kapcsolatosat. És rövid kommentárt fűzök hozzá.
Nemes Nagy Ágnes: Ész
Belátom, nincsen rá okom,
de mégiscsak gondolkodom.
S mert illik rá fitymálva néznem,
esztelenül bízom az észben.
Itt nagyrészt a felvilágosodás által középpontba állított ész kultuszáról van szó. Az észnek, értelemnek (most nem teszek különbséget a két fogalom közt), vagyis a common sensének a kultusza megroggyant, a belé vetett bizalom megrendült már a nagy francia forradalomban. Következmény: romantika, irracionális létmagyarázatok, ilyesmik. A következő nagy észimádat a polgárság pozitivista mozgalmában valósult meg a 19. század közepén: azt hirdette a derék Comte, hogy bízzunk a tudományban, mert az majd minket jól megment, és csinál nekünk rendezett társadalmat meg villanyt. Madách. De nem mentett meg, ellenben jól szétszedte a társadalmakat nagyon gazdagokra és prolikra, és a nagy eszével időnként még baromi nagy válságokat is csinált, amiket maga sem értett. (Ezt azt hiszem, jelen pillanatban nem kell agyonmagyarázni, ma is mindössze annyit tud mondani a legtöbb pénzügyi iskola, hogy ez nem történhetett meg, ilyen tulajdonképpen nincs. No de ha van.)
És tulajdonképpen nagyon racionális törekvés volt a szocializmus is. Az is mindent jóelőre megtervezett. Aztán jött a 20. század, és a nagyeszűek örököseként csinált rögtön két világháborút, futószalagtermelést, és futószalagon intézte az embermegsemmisítést is, nagyüzemben. Auschwitz, Gulag. Meg még majdnem összehozott egy harmadik világháborút is, meg atomfegyvereket, űrből-lövöldözősdit, aztán zárópoénnak energiaválságot és olvadó jégsapkákat. Azt hiszem, mindezeket jórészt valóban a nagyszerű emberész csinálta a maga tudomány-technikájával.
Indokolt lenne hát soha többé nem bízni benne. Hanem ha meglátunk egy okostojást, amint felemeli a krétát, és oktatni kezd bennünket szépre, jóra, igazra, azt, még ha Platónnak hívnák is, azonnal el kellene hajtani, valahova jó messzire.
De nincs ilyen választásunk. Nem lehet másban bizalmunk mégsem. Csak az észben. Nemes Nagy Ágnes is ismeri ezeket az ellenvetéseket, jogosnak is tartja őket, következésképpen tehát már ő is csak „esztelenül” bízhat az észben. De úgy kénytelen. De ugyanezt írta már Goethe is, a korszak hajnalán. Mert ő már akkor is sokat látott. Faust fellázad a maga szakmája, vagyis a mindentudás ellen, kiábrándul, inkább gőgös lesz és ösztönimádó, fóliánsok helyett nőket akar sorban kivenni a könyvtárból, és Mefisztó már dörzsöli is a markát: „Csak vesd meg a tudományt meg az észt, / Az ember legfőbb erejét, / S enyém vagy menthetetlenül…” És papírforma szerint így is történik.
És Csehov is azt írta, az általa nagyon tisztelt Tolsztoj ellenében is, hogy kezdi veszettül unni a moralista civilizáció-ellenes igehirdetőket, mert nincs is igazuk: a gőzgépben igenis sokkal több emberiesség van, mint őbennük, mert a gépek élni segítenek. És Huxley is azt írta, ő meg Gandhi szövegeire reagálva, hogy őneki persze igaza van, nem kellene húst enni, és vissza kellene térni az egyszerű élethez és kidobni a gyáripart, nagyon szép lenne, nagyon humánus, hogyne — csak hát ezzel az egyetlen lépéssel azonnal halálra ítélnénk cirka másfél milliárd embert. (Akkor kétmilliárdan voltunk.) Ez ám a szelídség, kiált fel! Ész, hova mész!
Nemes Nagy Ágnes: Ész
Belátom, nincsen rá okom,
de mégiscsak gondolkodom.
S mert illik rá fitymálva néznem,
esztelenül bízom az észben.
Itt nagyrészt a felvilágosodás által középpontba állított ész kultuszáról van szó. Az észnek, értelemnek (most nem teszek különbséget a két fogalom közt), vagyis a common sensének a kultusza megroggyant, a belé vetett bizalom megrendült már a nagy francia forradalomban. Következmény: romantika, irracionális létmagyarázatok, ilyesmik. A következő nagy észimádat a polgárság pozitivista mozgalmában valósult meg a 19. század közepén: azt hirdette a derék Comte, hogy bízzunk a tudományban, mert az majd minket jól megment, és csinál nekünk rendezett társadalmat meg villanyt. Madách. De nem mentett meg, ellenben jól szétszedte a társadalmakat nagyon gazdagokra és prolikra, és a nagy eszével időnként még baromi nagy válságokat is csinált, amiket maga sem értett. (Ezt azt hiszem, jelen pillanatban nem kell agyonmagyarázni, ma is mindössze annyit tud mondani a legtöbb pénzügyi iskola, hogy ez nem történhetett meg, ilyen tulajdonképpen nincs. No de ha van.)
És tulajdonképpen nagyon racionális törekvés volt a szocializmus is. Az is mindent jóelőre megtervezett. Aztán jött a 20. század, és a nagyeszűek örököseként csinált rögtön két világháborút, futószalagtermelést, és futószalagon intézte az embermegsemmisítést is, nagyüzemben. Auschwitz, Gulag. Meg még majdnem összehozott egy harmadik világháborút is, meg atomfegyvereket, űrből-lövöldözősdit, aztán zárópoénnak energiaválságot és olvadó jégsapkákat. Azt hiszem, mindezeket jórészt valóban a nagyszerű emberész csinálta a maga tudomány-technikájával.
Indokolt lenne hát soha többé nem bízni benne. Hanem ha meglátunk egy okostojást, amint felemeli a krétát, és oktatni kezd bennünket szépre, jóra, igazra, azt, még ha Platónnak hívnák is, azonnal el kellene hajtani, valahova jó messzire.
De nincs ilyen választásunk. Nem lehet másban bizalmunk mégsem. Csak az észben. Nemes Nagy Ágnes is ismeri ezeket az ellenvetéseket, jogosnak is tartja őket, következésképpen tehát már ő is csak „esztelenül” bízhat az észben. De úgy kénytelen. De ugyanezt írta már Goethe is, a korszak hajnalán. Mert ő már akkor is sokat látott. Faust fellázad a maga szakmája, vagyis a mindentudás ellen, kiábrándul, inkább gőgös lesz és ösztönimádó, fóliánsok helyett nőket akar sorban kivenni a könyvtárból, és Mefisztó már dörzsöli is a markát: „Csak vesd meg a tudományt meg az észt, / Az ember legfőbb erejét, / S enyém vagy menthetetlenül…” És papírforma szerint így is történik.
És Csehov is azt írta, az általa nagyon tisztelt Tolsztoj ellenében is, hogy kezdi veszettül unni a moralista civilizáció-ellenes igehirdetőket, mert nincs is igazuk: a gőzgépben igenis sokkal több emberiesség van, mint őbennük, mert a gépek élni segítenek. És Huxley is azt írta, ő meg Gandhi szövegeire reagálva, hogy őneki persze igaza van, nem kellene húst enni, és vissza kellene térni az egyszerű élethez és kidobni a gyáripart, nagyon szép lenne, nagyon humánus, hogyne — csak hát ezzel az egyetlen lépéssel azonnal halálra ítélnénk cirka másfél milliárd embert. (Akkor kétmilliárdan voltunk.) Ez ám a szelídség, kiált fel! Ész, hova mész!
És pont emiatt fog kihalni az emberiség. De ezt nem győzöm hangsúlyozni.
VálaszTörlésNem tudom, hogy kell ebben kommentelni, bár egyszer már véletlenül sikerült. De hátha most is elmegy a levél. Annyi, hogy nem értem, mit mondasz. Mitől fog kihalni? Mindenképp ez fog történni, de mitől is?
VálaszTörlés