Petri György filozófiát is tanult annak idején. Persze eléggé szabadon értelmezte az ideológiai elvárásokat egy idő után. (Amikor egyszer megkérdezték tőle, tud-e kivezető utat a szocializmus nehéz helyzetéből, nagy nyilvánosság előtt azt válaszolta: egyet tud, Hegyeshalom felé. Nem is csodálkozott, amikor tíz évre eltiltották mindenféle publikálástól.)Remek kis versikéi vannak viszont, amelyek prímán összefoglalnak egy-egy filozófiai álláspontot. Ezekből mutatok párat. Az utolsó kötetből: Amíg lehet, 1999.)
„A filozófia eredete a csodálkozás”:
A filozófiáról
„Esik az eső!” – mondja a kisfiú.
„Na és?” – mondja a mama.
Megfosztva a gyermeket
a felismerés-kimondás örömétől.
És így tulajdonképpen
minden rossz szándék nélkül
elkezdi leszoktatni a csemetét
a csodálkozásól. És már be is iratta
– akaratlanul – a tanfolyamra,
amit úgy hirdetnek:
„Hogyan legyünk könnyen, gyorsan hülyék?”
Az antropomorfizmusról, illetve az énközpontúságról:
Nélkül
Nehéz nélkülem
elképzelni a világot.
De ki mondta,
hogy muszáj elképzelnem?
(Mellesleg, el tudom képzelni:
egy tányér tejszín
macska nélkül.)
Az élet értelméről vagy értelmetlenségéről:
Vakvilág
Üres a tér, vak a világ,
dehát mégiscsak nekivág
az ember, mert mi mást tehet,
hogy el ne lepjék a legyek.
Alkotni, cselekedni kell:
tollal, ecsettel, semmivel,
mert nem lehet, hogy csak legyünk,
mint a barom, és ne tegyünk
semmit, bár tudnánk tenni a semmit!
De nem tudjuk, hát erről ennyit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése