Amikor egy költő megversel egy idegen gondolatmenetet, annak különböző színvonalú eredménye szokott lenni. Egy korábbi bejegyzésben már idéztem Tóth Árpád formai, hangulati tekintetben még szépnek is mondható Isten halott-variációját. Most itt egy másik, azt hiszem, sokkal sikeresebb vers: Ady Endréé, A KRISZTUSOK MÁRTÍRJA.
Vad, nagyszerű rajongást oltott
Az Érnek partja énbelém,
Csupa pogányság volt a lelkem,
Gondtalan vágy és vak remény.
Forgott körültem zagyva módon
Lármával, vadul a világ
És én kerestem egyre-egyre
Valami nagy Harmóniát.
Paraszt Apollónak termettem,
Ki dalos, erős és pogány,
Ki szeretkezve és dalolva
Dől el az élet alkonyán.
Pogány erőtől, daltól, vágytól
A lelkem immár nem buzog,
Megöltek az evangélisták,
Az életbölcsek, krisztusok.
A szöveg a Még egyszer című, Nagyváradon megjelent Ady-verseskötetben jelent meg először, onnan került át az Új versekbe kis számú társával. Erőteljes Nietzsche-hatást mutat. Krisztus és Apolló (de inkább Dionüszosz) ellentéte, a pogány erő és a szenteskedő kasztráltság ellentéte végig ott van a Nietzsche-életműben. Csak át kellett emelni. Viszont Ady szerintem egyéni élményévé tette a dolgot, és amúgy sem áll távol fiatalkora szemléletétől ez a nézőpont. Vagyis ez (szerintem, de e véleményem mellett most nem érvelek hosszasan) nagyságrendekkel jobb vers, mint Tóth Árpádé.
A megverselt filozófiára még egy példát hozok nagy sebesen: József Attila Kései siratóját, ezt a hatásvadász giccs-blöfföt, mert dühít (érte haragszom, nem ellene): épp oly népszerű szavalási díszdarab, mint amilyen méltatlan szerzője tehetségéhez. A város peremén egyébként épp ideális társa ebben, mert az is mindössze rímekbe szedett filozófia-ideológia, csak épp Marxból, illetve a Kommunista kiáltványból. Kellenek persze az ilyen alkotások: van, akihez a gondolat csak ilyen formában tud eljutni, hát jusson el így. Ti is, Nietzschéhez olvassátok csak a fentieket, Freudhoz József Attilát, Hegelhez Madáchot, etcetera. Még akkor is, ha ezek általában (bár nem feltétlenül) gyengébb teljesítmények. (Hamvast egyszer állítólag megkérdezte egy tanítványa, mi a véleménye Az ember tragédiájáról. Rossz irodalom és rossz filozófia, válaszolta ő tömören.)
Vad, nagyszerű rajongást oltott
Az Érnek partja énbelém,
Csupa pogányság volt a lelkem,
Gondtalan vágy és vak remény.
Forgott körültem zagyva módon
Lármával, vadul a világ
És én kerestem egyre-egyre
Valami nagy Harmóniát.
Paraszt Apollónak termettem,
Ki dalos, erős és pogány,
Ki szeretkezve és dalolva
Dől el az élet alkonyán.
Pogány erőtől, daltól, vágytól
A lelkem immár nem buzog,
Megöltek az evangélisták,
Az életbölcsek, krisztusok.
A szöveg a Még egyszer című, Nagyváradon megjelent Ady-verseskötetben jelent meg először, onnan került át az Új versekbe kis számú társával. Erőteljes Nietzsche-hatást mutat. Krisztus és Apolló (de inkább Dionüszosz) ellentéte, a pogány erő és a szenteskedő kasztráltság ellentéte végig ott van a Nietzsche-életműben. Csak át kellett emelni. Viszont Ady szerintem egyéni élményévé tette a dolgot, és amúgy sem áll távol fiatalkora szemléletétől ez a nézőpont. Vagyis ez (szerintem, de e véleményem mellett most nem érvelek hosszasan) nagyságrendekkel jobb vers, mint Tóth Árpádé.
A megverselt filozófiára még egy példát hozok nagy sebesen: József Attila Kései siratóját, ezt a hatásvadász giccs-blöfföt, mert dühít (érte haragszom, nem ellene): épp oly népszerű szavalási díszdarab, mint amilyen méltatlan szerzője tehetségéhez. A város peremén egyébként épp ideális társa ebben, mert az is mindössze rímekbe szedett filozófia-ideológia, csak épp Marxból, illetve a Kommunista kiáltványból. Kellenek persze az ilyen alkotások: van, akihez a gondolat csak ilyen formában tud eljutni, hát jusson el így. Ti is, Nietzschéhez olvassátok csak a fentieket, Freudhoz József Attilát, Hegelhez Madáchot, etcetera. Még akkor is, ha ezek általában (bár nem feltétlenül) gyengébb teljesítmények. (Hamvast egyszer állítólag megkérdezte egy tanítványa, mi a véleménye Az ember tragédiájáról. Rossz irodalom és rossz filozófia, válaszolta ő tömören.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése