Íme egy kis meditációs objektum, B tételnek önmagában kevéske, gyakorlóanyagnak, háttérnek viszont talán jó. Egy vers a Szívdesszertből. (Harmadik, vagyis legutolsó kötete, szerintem 2006.) Van ott néhány sms-vers, ilyenek:
hogy mondjam el hogy mennyire szeretlek én ha bakker
nem áll rendelkezésre több mint 160 karakter
Meg még:
azt írom + most egy smsbe
hogy beléd vagyok kedvesem esve
vágyak dobálnak partra kivetnek
billentyűzárát oldd ki szívednek
ami meg egy szuper és vadiúj, működőképes metafora, tíz éve még leírhatatlan lett volna ez a billentyűzár = szívecske azonosság. Nem volt ilyen. Így működik a nyelv, az agy meg a világ. De nem erről van szó.
Hanem erről:
itt állok én e kerge hős
kabátom vízlepergetős
a szmájli számra ráfagyott
ha nem szeretsz hát ne szeress
ez itt csak egy teszt sms
hogy nyomkodom tehát vagyok
Descartes, 17. század, bonyolult, nem is teljesen eredeti gondolatmenet vége: GONDOLKODOM TEHÁT VAGYOK. Majd megbeszéljük, nem lesz szimpla ügy. Mindenesetre alapélmény, már ha a filozófiában van ilyesmi, élmény, életérzés, de persze, hogy van: az egyszálegyedül álló emberke életérzése, aki ül a könyvtárban vagy bárhol máshol, és végiggondolja, mi is a helyzet ezzel meg azzal. Az ember mint atom, másoktól elszigetelt individuum, ez jó is, meg rossz is: jót áll magáért, ő gondolja, amit gondol, csak hát azt is gondolja, hogy az ember a lényegi vonatkozásaiban kizárólag ilyen egyszálegyedüllévő lehet, pedig ez nem biztos. Sőt. Nyíri Kristóf filozófus mond erről például megszívlelendőt. Ő David Riesman, 20. századi, inkább szociológus mint filozófus kategóriáival veti össze. Riesman szerint az ember nagyon sokáig tradícióvezérelt volt, a törzse, népe, közössége hagyományaiban gondolkodott, másként nem is tudott. Aztán előjött a belülről vezérelt ember, ez az egyedülállós, sokat olvasós és sokat tökölős, végiggondolós fajta. (József Attila: Az én vezérem bensőmből vezérel!) (Reuter kiegészítése aforizmában: Azért csinálok annyi hülyeséget.) — Az 1960-as évek táján aztán (kommunák, beatzene, televízió) megjelent a kívülről vezérelt ember, ezek a mindenkori fiatalok, falkában, nemzedékekben, részben már én is ilyen voltam: csak egymáshoz van közük, se az előttük járókhoz, se az utánuk jövőkhöz, saját gyerekeikhez nincs igazán. Ezek csak csapatban tudnak létezni, gondolkodni. A magányos létezést, az önmagukért való felelősségvállalást meg sem értik. Nyomkodják, tehát vannak, Varró képe akaratlanul is telitalálat a kívülről vezérelt emberre, aki már nem is képes megérteni Descartes-ot.
hogy mondjam el hogy mennyire szeretlek én ha bakker
nem áll rendelkezésre több mint 160 karakter
Meg még:
azt írom + most egy smsbe
hogy beléd vagyok kedvesem esve
vágyak dobálnak partra kivetnek
billentyűzárát oldd ki szívednek
ami meg egy szuper és vadiúj, működőképes metafora, tíz éve még leírhatatlan lett volna ez a billentyűzár = szívecske azonosság. Nem volt ilyen. Így működik a nyelv, az agy meg a világ. De nem erről van szó.
Hanem erről:
itt állok én e kerge hős
kabátom vízlepergetős
a szmájli számra ráfagyott
ha nem szeretsz hát ne szeress
ez itt csak egy teszt sms
hogy nyomkodom tehát vagyok
Descartes, 17. század, bonyolult, nem is teljesen eredeti gondolatmenet vége: GONDOLKODOM TEHÁT VAGYOK. Majd megbeszéljük, nem lesz szimpla ügy. Mindenesetre alapélmény, már ha a filozófiában van ilyesmi, élmény, életérzés, de persze, hogy van: az egyszálegyedül álló emberke életérzése, aki ül a könyvtárban vagy bárhol máshol, és végiggondolja, mi is a helyzet ezzel meg azzal. Az ember mint atom, másoktól elszigetelt individuum, ez jó is, meg rossz is: jót áll magáért, ő gondolja, amit gondol, csak hát azt is gondolja, hogy az ember a lényegi vonatkozásaiban kizárólag ilyen egyszálegyedüllévő lehet, pedig ez nem biztos. Sőt. Nyíri Kristóf filozófus mond erről például megszívlelendőt. Ő David Riesman, 20. századi, inkább szociológus mint filozófus kategóriáival veti össze. Riesman szerint az ember nagyon sokáig tradícióvezérelt volt, a törzse, népe, közössége hagyományaiban gondolkodott, másként nem is tudott. Aztán előjött a belülről vezérelt ember, ez az egyedülállós, sokat olvasós és sokat tökölős, végiggondolós fajta. (József Attila: Az én vezérem bensőmből vezérel!) (Reuter kiegészítése aforizmában: Azért csinálok annyi hülyeséget.) — Az 1960-as évek táján aztán (kommunák, beatzene, televízió) megjelent a kívülről vezérelt ember, ezek a mindenkori fiatalok, falkában, nemzedékekben, részben már én is ilyen voltam: csak egymáshoz van közük, se az előttük járókhoz, se az utánuk jövőkhöz, saját gyerekeikhez nincs igazán. Ezek csak csapatban tudnak létezni, gondolkodni. A magányos létezést, az önmagukért való felelősségvállalást meg sem értik. Nyomkodják, tehát vannak, Varró képe akaratlanul is telitalálat a kívülről vezérelt emberre, aki már nem is képes megérteni Descartes-ot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése