Egészen használható a könyvtár által végül megvásárolt négyszerzős tankönyv, remélem, ti is úgy gondoljátok. Már ha belenéztetek egyáltalán. Sok tételszerűség kijön majd belőle, oda is írtam a tételsorhoz, hogy pontosan melyikek. Viszont felmerül a kérdés, miket lehetne még használni.
Pár ilyenre felhívom most a figyelmet.
Van a könyvtárban egy filozófia-tankönyv, sőt, talán négy példányban is megtalálható. Azt nagyon ajánlom. Kölcsönözzétek ki, a könyvtárosokat már felkészítettem. Lendvai L. Ferenc írta, még vagy 30 éve, kifejezetten fiatal érdeklődőknek, szakmailag ma is megbízható, olvasható, tömör; az itt-ott rárakott marxista frazeológia ellenére is nagyon oké. Címe: A gondolkodás története. Ebből a könyvből jött össze az én fiatal korom nagy könyvlegendája, a LENDVAINYÍRI, vagyis A filozófia rövid története a Védáktól Wittgensteinig című-alcímű, immár kétszerzős alkotás. Ami azt a bűvészmutatványt tudta megcsinálni, hogy 200 kisoldalon, tömören, fanyarul, szenzációs ritmusban és stílusban, minden fontosat közölt egy-egy kor filozófiai természetéről, illetve egy-egy filozófus munkásságáról. Ilyet még nem láttam, de többet nem is fogok. Ezt egyébként kiadták (továbbkurtítva, kigyomlálva a Marxokat) a rendszerváltás után, de már nem fogy, mert a mostaniak nem bírják már olvasni. Hosszabbakat-összefüggőbbeket már egyáltalán nem tudnak, alighanem ti se, mindegy, ez van, a most fiatalok majd törmelékekből rakják össze maguknak a világot. De össze fogják rakni, az biztos, merthogy muszáj. (Konrád György már 30 éve megírta, igaz, hogy politikai vonatkozásban, hogy mi már csak törmelékekből gazdálkodhatunk. Instant tudás. Nyereg alatt porított Hegel. De majd csinálnak ebből is musicalt, és akkor könnyebb lesz egy kicsit.)
Hírhedten érdekes könyvmonstrum Simonyi Károly (az űrbe ugráló milliárdos Charles Simonyi fizikus apukája) sok kiadást megért, gazdagon illusztrált, szövegében is kétszínnyomásos könyve, A fizika kultúrtörténete. Ez, miközben rengeteg szakmát ad fizikából-matematikából-technikatörténetből, másodállásban (természet)filozófiai inventár is, és bámulatos. A 90-es évek elején, amikor magánszorgalomból összehordtam egy kb. 600 oldalas filozófiatankönyv-szöveggyűjtemény anyagát, erre a könyvre erősen tudtam támaszkodni, és csak a kihagyott szövegek-képek 5-6 nagy borítéknyit tettek ki, bár meglennének még valahol.
Csodálatos könyv egy egészen elsőrangú embertől: Nyíri Tamás teológus-filozófus-szabadgondolkodó könyve, A filozófiai gondolkodás fejlődése, 600 oldalnyi filozófiatörténeti értekezés-értelmezés: szöveggyűjtemény-része nincs is. A könyv első változatát, amely még jóval rövidebb volt, vagy húsz évig használták tankönyvként a Hittudományi Akadémián. Ez vele az egyik „baj”: hogy noha nagyon korrekt és egyáltalán nem bigott, kérdésfeltevései, ahogy az illik is, határozott értékválasztáson alapulnak, és ez bármelyik világi iskolában rosszul nézne ki, pláne az én cinikus közvetítésemben. De persze a nagyobb baj, hogy olyan színvonalú, ami már minden elképzelhető közönségnek fölé van lőve. Egyszer szeretnék majd belőle tanítani, beletemetkezni valamelyik száz oldalába egy évre. De kit tanítanék? Kinek lenne erre fölös ideje?
Úgyhogy ajánlok valami befogadhatót. Hasznosnak is, feleslegesnek is, agymosó jellegűnek is tartom egyszerre ezeket a HELYETT-könyveket, mint pl.: 66 híres magyar regény, ennyi és ennyi eposz vagy szónoklat, stb. Puskának, tudásfelfrissítőnek jók persze, főleg a 111 híres regény. De van egy kivétel, ami MINDENKÉPP jó: a 33 híres bölcseleti mű. A Móra kiadónak ez a könyve baromi nagy ötlet: és szinte mesteri a kivitel. Nagyon jó szerzőket, írni tudó szakértőket kértek meg a filozófusportrék megírására, ezeket a portrékat mi is használni fogjuk majd, mert olyanok. És a műtömörítések: nos, ebben az esetben azok is funkcionálisak: pontosak, rövidek, belemagyarázásmentesek, miközben a nehéz helyek megközelítését meg általában segíteni tudják. Ezt a könyvet úgyis csak az alapszöveg mellé téve lehet böngészni: és úgy viszont nagyon nagy segítség. Alapkönyv. Nekünk is az lesz.
Pár ilyenre felhívom most a figyelmet.
Van a könyvtárban egy filozófia-tankönyv, sőt, talán négy példányban is megtalálható. Azt nagyon ajánlom. Kölcsönözzétek ki, a könyvtárosokat már felkészítettem. Lendvai L. Ferenc írta, még vagy 30 éve, kifejezetten fiatal érdeklődőknek, szakmailag ma is megbízható, olvasható, tömör; az itt-ott rárakott marxista frazeológia ellenére is nagyon oké. Címe: A gondolkodás története. Ebből a könyvből jött össze az én fiatal korom nagy könyvlegendája, a LENDVAINYÍRI, vagyis A filozófia rövid története a Védáktól Wittgensteinig című-alcímű, immár kétszerzős alkotás. Ami azt a bűvészmutatványt tudta megcsinálni, hogy 200 kisoldalon, tömören, fanyarul, szenzációs ritmusban és stílusban, minden fontosat közölt egy-egy kor filozófiai természetéről, illetve egy-egy filozófus munkásságáról. Ilyet még nem láttam, de többet nem is fogok. Ezt egyébként kiadták (továbbkurtítva, kigyomlálva a Marxokat) a rendszerváltás után, de már nem fogy, mert a mostaniak nem bírják már olvasni. Hosszabbakat-összefüggőbbeket már egyáltalán nem tudnak, alighanem ti se, mindegy, ez van, a most fiatalok majd törmelékekből rakják össze maguknak a világot. De össze fogják rakni, az biztos, merthogy muszáj. (Konrád György már 30 éve megírta, igaz, hogy politikai vonatkozásban, hogy mi már csak törmelékekből gazdálkodhatunk. Instant tudás. Nyereg alatt porított Hegel. De majd csinálnak ebből is musicalt, és akkor könnyebb lesz egy kicsit.)
Hírhedten érdekes könyvmonstrum Simonyi Károly (az űrbe ugráló milliárdos Charles Simonyi fizikus apukája) sok kiadást megért, gazdagon illusztrált, szövegében is kétszínnyomásos könyve, A fizika kultúrtörténete. Ez, miközben rengeteg szakmát ad fizikából-matematikából-technikatörténetből, másodállásban (természet)filozófiai inventár is, és bámulatos. A 90-es évek elején, amikor magánszorgalomból összehordtam egy kb. 600 oldalas filozófiatankönyv-szöveggyűjtemény anyagát, erre a könyvre erősen tudtam támaszkodni, és csak a kihagyott szövegek-képek 5-6 nagy borítéknyit tettek ki, bár meglennének még valahol.
Csodálatos könyv egy egészen elsőrangú embertől: Nyíri Tamás teológus-filozófus-szabadgondolkodó könyve, A filozófiai gondolkodás fejlődése, 600 oldalnyi filozófiatörténeti értekezés-értelmezés: szöveggyűjtemény-része nincs is. A könyv első változatát, amely még jóval rövidebb volt, vagy húsz évig használták tankönyvként a Hittudományi Akadémián. Ez vele az egyik „baj”: hogy noha nagyon korrekt és egyáltalán nem bigott, kérdésfeltevései, ahogy az illik is, határozott értékválasztáson alapulnak, és ez bármelyik világi iskolában rosszul nézne ki, pláne az én cinikus közvetítésemben. De persze a nagyobb baj, hogy olyan színvonalú, ami már minden elképzelhető közönségnek fölé van lőve. Egyszer szeretnék majd belőle tanítani, beletemetkezni valamelyik száz oldalába egy évre. De kit tanítanék? Kinek lenne erre fölös ideje?
Úgyhogy ajánlok valami befogadhatót. Hasznosnak is, feleslegesnek is, agymosó jellegűnek is tartom egyszerre ezeket a HELYETT-könyveket, mint pl.: 66 híres magyar regény, ennyi és ennyi eposz vagy szónoklat, stb. Puskának, tudásfelfrissítőnek jók persze, főleg a 111 híres regény. De van egy kivétel, ami MINDENKÉPP jó: a 33 híres bölcseleti mű. A Móra kiadónak ez a könyve baromi nagy ötlet: és szinte mesteri a kivitel. Nagyon jó szerzőket, írni tudó szakértőket kértek meg a filozófusportrék megírására, ezeket a portrékat mi is használni fogjuk majd, mert olyanok. És a műtömörítések: nos, ebben az esetben azok is funkcionálisak: pontosak, rövidek, belemagyarázásmentesek, miközben a nehéz helyek megközelítését meg általában segíteni tudják. Ezt a könyvet úgyis csak az alapszöveg mellé téve lehet böngészni: és úgy viszont nagyon nagy segítség. Alapkönyv. Nekünk is az lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése